Kedves Főnök !


– Jack a Pokolból

Pimasz Jack, a Pokolból üzeni:
Mókás kis játékom híressé tett,
Engem soha nem kaphat el senki,
Bár üldöznek művészetem végett.
Alkotok! Művész- álmokat látva -
Whitechapeli-i szörnyeteg tetteket-
Igazi mesterművet kreálva:
A rendőrfőnöknek üzenetet!

Imádott késem oly szép és éles,
Alig érzem, úgy hatol a bőrbe,
Ellenállni hús, vagy ín sem képes,
Vérrel festem az utadat rőtre.
A szajha már kiterítve fekszik,
Nem nyög már többet kéjjel az éjben,
Mint szakadt ruha, bőre szétfeslik,
Ezúttal szobája sötétjében.

Hasának ürege végre pőre,
Beleiből húskoszorút fonok,
Vászonként feszül lenyúzott bőre,
Bordái, mint fehér lépcsőfokok…
Elvezetnek egyenest a szívhez -
Óvatos metszéssel emelem ki -
Ma díszletet alkotok a színhez!
Művem hatását nyögi mindenki!

Sohasem érthetik meg, hogy mi hajt…
Műértő közönség nem adatott…
Egy nap, visszanézve, azt mondják majd,
Én szültem a huszadik századot!