Kopott
hamis-arany díszek,
Nehézkes bú-bársony függöny, Gyász ruhába bújt színészek Arcán pereg éjszínű könny.
Két alak jő,
első halvány,
Lépte táncol, könnyed szellem, El is rebben, felé kapván, Megfogni őt lehetetlen.
Öreg csoszog,
meg-megállva,
Büszkén cipel nehéz terhet, Görnyed könyvvel rakott válla, Ő a Tudás, Hitet kerget.
Elfed mindent,
színre lép ő,
Díszes ruha, ezer ékszer, Buja tűzzel Kísértés jő, Büszkén vonul végig kétszer.
Nyomában jár
két dús fattya,
Lábnyomukban aranyhalom, Szajha-ikrek nevét adja, Csillogó Pénz, és Hatalom.
Színpadra lép a
Szerelem,
Libben vérszinű ruhája. Követi őt a Gyötrelem, Gyöngy-orcáján könnyek árja.
Vidám táncot
ropva pattan,
Ijesztő rém mind a kettő, Karjuk kinyúl, bilincs csattan, Öregedés és az Idő.
Előlép végül a
Halál,
Hószín leplét félredobva, Forró tánca húsba talál, Szívedbe sóvár kéjt lopva.
Mozdulatlan,
színpadomon,
Árnyvalójuk hívén, látom. Tükör álarccal arcomon A TE szerepedet játszom. |