Vérfarkas

Ezüst átkot köp a Hold a tájra
Vérszín pecsétet csókol ajkára,
Magányosan üvölt az éj-fényben,
Ős-katarzis ébred a lényben.

Tovább, csak tovább, szenvedély űzi,
Préda utáni vágy egyre fűti,
Fák közt vörhenyes bunda megvillan,
Éjszín-szem tükrén Hold fénye csillan.

Végső sikolyra őrjöngő vad kéj,
Szenvedély sóhajt, issza a vak éj,
Míg tép az agyar, és reccsen a csont,
Holt álomképet a valóra ont.