Ide tán bűnét megbánni érkezett
S lelt helyette valódi vigaszt
Ki mindenét régen elvesztette
Azt se éj-árny, se félsz már nem riaszt
Szerettem egykor, mint éj csillagjait,
Szeretett egykor, mint férfi jegyesét.
De új szerető jött, elvéve jussát
Nem adva nékünk utolsó esélyt.
Felejteni jött, de gyorsabb voltam
Apró fehér kéz, de biztos hóhér
Fehér bő ruhám lebben a porban
Végső ölelés, kicsorduló vér
-Véráztatta megsárgult papíron
Félig írott nevemet olvasom