Halott menyasszony

Ide tán bűnét megbánni érkezett
 S lelt helyette valódi vigaszt
 Ki mindenét régen elvesztette
 Azt se éj-árny, se félsz már nem riaszt



 Szerettem egykor, mint éj csillagjait,
 Szeretett egykor, mint férfi jegyesét.
 De új szerető jött, elvéve jussát
Nem adva nékünk utolsó esélyt.



Felejteni jött, de gyorsabb voltam
Apró fehér kéz, de biztos hóhér
Fehér bő ruhám lebben a porban
Végső ölelés, kicsorduló vér



-Véráztatta megsárgult papíron
Félig írott nevemet olvasom